Másfél Építész Stúdió
H 7621 Pécs, Király u 35/1
Elérhetőség: 06302686053 masfelstudio@gmail.com
AZ IRODA TERMÉSZETESEN SAJÁT TERVEZÉS ÉS KIVITELEZÉS
Tervező: Sebestyén Péter
Kivitelező: Sebestyén és Fia Kft
Fotó: Faltusz Csaba
Részlet egy az irodáról készült interjú vázlatából:
(2013 nyara)
"Két éve, több mint 11
év mindenféle formációban eltöltött építészkedés után, úgy döntöttem, önálló
irodát alakítok MÁSFÉL ÉPÍTÉSZ STÚDIÓ néven. Ezúttal ismét Pécsen. Több
városban, több formában dolgoztam már pályám során. Ha össze akarnám foglalni,
azt is mondhatnám, hogy mindig kerestem a saját utamat, és addig nem álltam
meg, amíg 100 százalékosan azt nem éreztem, hogy megtaláltam. A célom mindvégig
az volt, és most is az, hogy olyan közegben, olyan környezetben élhessek, ahol
a legtöbbet tudom kihozni magamból. Mostanában úgy látom, hogy az építészetet,
mint üzleti vállalkozást olyan légüres tér veszi körül, hogy tulajdonképpen
mindegy, hogy az építész hol várja ki a belátható jövő végét. Az életem során
mindig történt valami olyan esemény, vagy ért valami olyan hatás, ami ebbe a
városba húzott vissza. A környezet így most Pécs.
A közeg, amiben
dolgozom, és dolgozni szeretnék abszolút nyitott és rugalmas. Vannak munkák,
melyekben önállóan tevékenykedem, másban szerzőtárssal/társakkal együtt, megint
másban építész munkatársak segítségét veszem igénybe. Munkája válogatja.
Minden tervben részt
veszek fizikailag, és jön mellém egy
másik-fél. Mostanában igyekszem nem pénzalapon működtetni az irodát, hanem
úgymond bartelezve. Én segítem a fiatalabbakat, ők segítenek engem. Alkotótárs
vagyok valaki más munkájában, majd ő lesz szerzőtárs az enyémben. Legtöbbször
nem pénzről szól, csak az alkotásról, vagy ahogy én hívom, a játékról. Ha nem
nyerünk semmit egy pályázaton, attól még nagyon jót játszhattunk együtt.
Ma szerintem nem attól
lesz valaki jó építész, hogy mit tudna csinálni, ha minden ideális lenne, mert
semmi sem ideális mostanában. Akkor tudsz jó lenni, ha egy gazdaságilag is
stabilan működő céget tudsz működtetni. Ezt pedig úgy tudom megtenni, hogy rugalmas
vagyok. Rugalmas vagyok abban, hogy éppen hány emberrel, és kikkel dolgozom,
hogy milyen formában, milyen helyszínen. A lényeg mindig az alkotáson van, és
azon, hogy az adott munkából a maximumot hozzam, hozzuk ki. Ez sokszor sokkal
nehezebb, mint ahogy fiatalabb koromban elképzeltem.
Van, amiben viszont
sajnos, vagy nem, de egyáltalán nem vagyok rugalmas. Nem engedek az elveimből,
és nem kötök kompromisszumokat. Ez a magánéletemre ugyanannyira jellemző, mint
az építészkedésemre. Egy munkafolyamatnál nem tudom a pénzt látni a szemem előtt,
nem tudok a pénzért jól dolgozni. Ezért időnként belefutok abba, ha egy tervet
megszeretek, hogy egy tervezési feladatot addig-addig gyúrok, hogy a maximumot
kihozzam belőle, hogy a végén már rájövök, hogy nem igazán érte meg ennyiért
elvállalni. De nem tudom abbahagyni addig, amíg már megfelelő, de még nem az
igazi. A magánéletemben, és a szakmámban is szeretem a legjobbat és számomra
legmegfelelőbbet megkeresni mindenből, nem is igazán nyugszom addig, míg meg
nem találom azt, amit igazán magaménak érzek. Ha kell, fejest ugrok az
ismeretlenbe, és kezdek újat a nulláról. Nagyon nehéz, sőt egyre nehezebb ezt
megtenni, de egyre nagyobb rutinnal teszem. Merek, és akarok is változni,
változtatni a dolgaimon, ha kicsit is úgy érzem, hogy valami nincs a helyén. Tisztában
vagyok azzal, hogy ezzel sokszor nem könnyítem meg a saját helyzetem,
rövidtávon gyakran nem kifizetődő ez a hozzáállás, de hosszútávon mégis ez visz
a céljaim fele.
Az irodám sok
forráspályázaton nyert munkát vitt végig az elmúlt években. Közben megtanultam
olyan házakat tervezni, amik a maguk egyszerűségével ütnek. Ezek általában
megosztják a közvéleményt és ettől szeretjük a terveket igazán. Szeretem, ha
hatnak a munkáim, ha kiváltanak valamilyen - akár pozitív, akár negatív –
reakciót. A lényeg, hogy ne közönyt váltsanak ki, az a legrosszabb.
Nemrég a körülöttem
lévő alkotó/ munka közösség számára megfelelő méretű irodát tudtam létrehozni a
pécsi sétálóutcán, két utcára a saját házamtól.
Ez egy régi elképzelés megvalósulása, aminek nagyon örülök és várom a
tényleges elindulását.
Azt gondolom, hogy az
irodám grammra pontosan képben van saját magával, nem akar sem nagyobb, sem
kisebb lenni, mint amennyi ő maga. Szerintem ezzel kevesen vannak így, sokszor
látom, hogy valaki nagyobbnak akar tűnni, mint amekkora
valójában,
mint ahogy azt is, hogy valaki sokkal jobb sorsra érdemes.
Meglepő
módon mostanában épülnek
a házaim, az idei tavasszal-nyáron öt munkám valósul/t meg, amit egész jó
eredménynek tartok, köztük nagy és kis épületek, kisebb városközpont
kialakítás, tornaterem stb, ezek mindegyike más-más felállással/szerzőkkel
terveződött.
A munkáimban az
építészeti pszichológiai megfontolások rendre előkerülnek, leginkább bújtatva,
mert ezekről mindenki azt hiszi, hogy egyfajta drága mulatság. Ez a kérdéskör
egyfajta hobby, amiből igyekszem kigyúrni magam, mert rengeteget hozzá tud adni
egy tervhez, ha képben vagy a környezetpszichológiával."
S.P.
